A Kuncze Géza által Magyarországra hozott állványos kosárlabda Szolnokra nem jutott el. A játék szolnoki története akkor kezdődött, amikor Tiboldi Tibor, a Verseghy Ferenc Gimnázium testnevelő tanára 1942 őszén felszereltette a kosárlabdapalánkokat.
Tiboldi Tibort a szolnoki kosárlabdasport elindítójának tekinthetjük. 1912. szeptember 9-én született Szolnokon. Édesapja, Tiboldi Gyula az 1900-as évek elején Erdélyből, Székelykeresztúrról gyalog indult el szerencsét próbálni. Szolnokig jutott, ahol megismerkedett leendő hitvesével, és letelepedett a városban.
1908. január 1-jén kinevezték az Állami Verseghy Ferenc Reálgimnázium testnevelési tanárává. 1940-ben fia, Tibor váltotta fel folytatva apja hivatását. Tiboldi Tibor verseghys diák volt, majd az érettségit követően a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolán tanult 1930-34 között. A főiskola elvégzése után 1935-től 1939-ig a szombathelyi, majd a csongrádi Állami Gimnáziumban látott el óraadó helyettes testnevelő tanári szolgálatot.
1940-ben megkapta rendes tanári kinevezését a Verseghy Ferenc Gimnáziumba. A tanár úr fogékony volt az újdonságokra. Meglátta a kosárlabdázásban rejlő lehetőségeket, így került fel a palánk a tornaterem falára.
A tanár urat nem csak diákjai kedvelték. 1945-ben vezetésével megalakították a Szolnoki MÁV Kosárlabda Szakosztályát női és férfi csapattal egyaránt.
Korai halála - 1967. szeptember 23-án - a sportág nagy vesztesége.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kosárlabda Szövetség vezetői, Balogh László és Bernáth András 2007-ben - tisztelegve és emléket állítva a szolnoki kosárlabdázás legelső emberének megalapították a Tiboldi Tibor-díjat. Azok kapják, akik sokat tettek és tesznek a megye kosárlabdasportjáért. A kitüntetést leánya, Tiboldi Mária, adja át minden évben ünnepélyes keretek között.
A kezdet kezdetén, 1942-ben a sportág úttörői voltak Szolnokon: Nagy Ferenc, Nagy Vilmos, Horváth Ferenc, Tassi János, G. Molnár Ferenc, G. Molnár Lajos, Lőrincz Andor.
A MÁV-os csapat 1946-ban bejutott az NB I-be. Az edzéseket a Verseghy gimnáziumban tartották, de a mérkőzéseket a terem alkalmatlansága miatt Budapesten, a MÁVAG, a TF, a BBTE csarnokaiban rendezték. A játékoskeret zömmel verseghys diákokkal bővült. A csapat tagjai voltak: Horváth János, Tompa Mihály, Máltay Lajos, Tassi Mihály, Szabó József, Turai József, Szatmári Sándor, Pogány Gyula, Kővári József, Garami László, Bohaty Lajos és Bohaty Miklós.
1949-ben kiestek az NB I-ből. 1950-ben az NB II-ben a fiatal Horváth János edző irányításával szerepeltek. A játékosok: Kővári József, Bohaty Lajos, Garami László, Pogány Gyula, Tompa Mihály, Samu Ferenc, Turzai István, Ecseki János, Lugossy Károly, Császár László.
Átszervezések, különböző területi bajnokságok következtek, végül a megyei bajnokság, de 1958-ban megszűnt a szakosztály, Szolnok férfi kosárlabdasportja mélypontra került.
Pogány Gyula tagja volta MÁV NB I-es csapatának. 1930-ban született és tízévesen lett verseghys diák. A felsőbb osztályokban már 1942-től oktatták a kosárlabdát. A gimnázium testnevelője felfigyelt a jó mozgású nyurga fiúra, hívta kosarazni. A sportág iránti rajongása végigkísérte életét, aktív pályafutását befejezve sokáig játékvezetőként tevékenykedett. Élete párját, Pataki Erzsébetet - aki a szolnoki kosárlabdázás kimagasló egyénisége volt, játékával kiérdemelte a "Cseles" becenevet - is a palánkok világából választotta. Fia, Gyula ugyan nem lett kosaras, de a Verseghy gimnázium igazgatójaként ápolja iskolája kosárlabda-hagyományait.
Szolnok kosárlabda-történetének ugyancsak kimagasló alakja Bohaty Miklós. Fegyverneken született 1935. december 6-án. Imre és Lajos után harmadik fiúként érkezett a családba. Egy kislány, Mária követte még. A négygyermekes pedagógus édesapát 1941-ben Erdélybe, Gyergyószentmiklósra helyezték tanítani, majd 1943-ban behívták katonai szolgálatra. Sopronban kapott igazolást, hogy nem követett el háborús bűncselekményt, s kinevezték Szombathelyre kántortanítónak. A templom mellett egy kis lakásban 1945 szeptemberében kezdték újra az életüket, kaptak ruhaneműt, bútorokat. Egy év múlva Szolnokra helyezték tanítani Bohaty Lajost, a három fiú a Verseghy gimnázium diákja lett. Miklós és Lajos ott ismerkedett meg a kosárlabdával, majd a szolnoki MÁV csapatában játszottak. Mindhárom fiúból mérnök lett.
Bohaty Miklós a Műszaki Egyetem Szolnoki Kihelyezett Karán tanult a tagozat 1956-os megszűnéséig. Ekkor felkerült Budapestre, és a Műegyetem nagyhírű csapatában, a MAFC-ban játszott. Később válogatott lett és mind klubjában, mind a nemzeti csapatban csapatkapitány volt. Részt vett az 1960-as római, az 1964-es tokiói olimpián. 1959-ben és 1963-ban az Európa-bajnokságon a negyedik helyen végeztek, 1961-ben „csak” hatodikak lettek. A főiskolai világbajnokságokon 1957-ben második, 1959-1961-ben negyedik helyet szerezték meg. Bohaty Miklós 1956 és 1964 között 116-szor viselte a magyar válogatott mezét. Azt hiszem, mind a mai napig ő volt a legeredményesebb szolnoki kötődésű kosárlabdázója városunknak.
Korán távozott, 1983. június 19-én Budapesten hunyt el.
Acsay Attila: "Csak az Olaj!" című könyve alapján